Frissült a sorszám

Tavaly augusztusban jelentkeztünk be a Gólyahír Egyesülethez, hogy várólistára kerülhessünk az örökbefogadóknál. Akkor azt mondták, hogy 3-4, inkább 4 év a várakozási idő, és megkaptuk a sorszámunkat is, ami akkor volt a 394-es.

A héten egyszer valamiért beugrott, hogy meg kéne nézni. Nem tudom, honnan jött pont most az ötlet, de beléptem a saját oldalunkra, és láttam, hogy 354 az új sorszám :) :) :)

Ez nagyon nagy szó, ráadásul hatalmas meglepetés is, mert elég ritkán frissítik az oldalt annak ellenére, hogy közben persze halad a sor, úgyhogy ez bearanyozta a hetünket.

Ha így haladunk, akkor tényleg meglesz a 4 év, viszont legalább látszik, hogy megy a dolog, és ha máshogy nem egyszer a gólya hoz nekünk egy babát :)

Lélekben már készülünk

Megvan ugye az időpontunk az első konzultációra (február 19.). Titokban mindketten reménykedtünk abban, hogy a tökéletes inzulin eredmények és a meglévő időpont tudatában lesz valami átütő változás, és mégsem kell elmennünk a Kaáli-ba, de sajnos nem így lett. A dolog érdekessége, hogy a középidő utáni egy hét sokkal eseménydúsabb volt az eddigieknél, értem ezt a mellfeszülésre, hasszurkákra, görcsökre, de szokás szerint ez a hónap vége előtt pár nappal alább hagyott, és innen már tudtam, hogy hiába történt valami, ez is egy lesz a szokásos hónapok közül.
Viszont most könnyű lesz megjegyezni az első napot, ugyanis elsejére esett :)

Szóval lélekben már készülünk. Persze nem történik majd semmi extra, de össze kell gyűjteni az összes leletet, amit eddig kaptunk, össze kell szedni a gondolataimat, visszaemlékezni mindenre, ami történt az elmúlt két évben, és összeírni a kérdéseimet. Erre pontosan két és fél hetünk van, úgyhogy bele kell húznunk, mert a konzultáció másnapján elutazunk, és még ahhoz is össze kell szednünk magunkat.

Kacérkodom újra a paleo étrenddel, mert a karácsonyi zabálás után ez a 64 kiló elég megrázó. Pár napja odafigyelek, nem eszem kenyeret, viszont nagyjából ötször annyi zöldség fogy, mint eddig, és másfél kilótól sikerült eddig megszabadulnom.
Két feladat van ezzel kapcsolatban:
1. megtartani a normális étrendet
2. végre megmozdulni, de úgy rendesen

A második a nehezebb. Ha nem lennék ilyen iszonyú lusta dög, akkor nem csak úgy néha jutna eszembe (akkor viszont elhatározom, hogy én leszek a fitness királynő). Ki kellene találnom valami rendszert, és rákényszeríteni magam, hogy mozogjak. Már attól boldogabb lennék, ha napi 10 perc menne. És igazán rajtam múlik, hiszen minden adott. Kardió gép, matrac, súlyzók, videók, minden van. Csak kitartás nincs, úgyhogy erre még edzenem kell.