Mert kell egy hely.
Mert ha férjem van, gyerekre is vágyom. Nem csak én, ő is. A nóta már régi, két éve várunk, remélünk, küzdünk, térdre esünk, felállunk, új dolgokkal találkozunk, kérdésekre válaszolunk, összeomlunk, feltápászkodunk, de soha fel nem adjuk.
És kell egy hely, ami csak az enyém, mert hiába beszélünk meg mindent, vannak dolgok, amik csak leírva jönnek ki. Ez lesz az én helyem, a kanapém, ahová este leülök, elmesélem, hol tartunk, és ez nem csak orvosi várótermi beszámoló, hanem napi motivációk, apró eredmények, vágyak, sikerek, kudarcok, mosolyok, sírások, mindenek.
