2014. január 15., szerda

Az első lépés

Azt mondják, hogy az ilyen első lépéseket úgy kell megtenni, mint amikor leszeded a ragtapaszt. Nem pöcsölni, letépni, túl leszel rajta.
Na én valahogy így voltam ezzel a lombik dologgal is. Az első lépés a bejelentkezés volt, úgyhogy nem tépelődtem sokáig. Ha már egyszer megbeszéltük, hogy megyünk, reggel első doglom volt telefonálni a budapesti Kaáli Intézetbe időpontot szerezni az első konzultációra.
Központi telefonszámot hívtam, az első két hívásnál foglalt volt, úgyhogy már forogtak a szemeim, hogy ha ez így lesz, sosem jutunk be. Ehhez képest a harmadikra felvették, egy szuperkedves recepcióssal beszélgettem, aki felajánlotta, hogy először körülnéz a következő napokban, hátha van lemondott időpont. Ilyet végül nem talált, de még így is teljesen elfogadható időn belül, február 19-re kaptunk helyet.
Semmi fakszni, visszük az eddigi leleteinket, tb kártyát, igazolványokat, és persze a konzultáció díját, ami mivel ez nem állami intézmény, 15ezer Ft. Félreértés ne essék, a procedúra ára érdekel bennünket a legkevésbé, viszont azt azért érdemes megnézni, hogy ez nem egy eget verő összeg, és ezért nem kell hónapokat várni, és ami nem mellékes, nem kell az általam eléggé gyűlölt János kórházba menni, ami szerintem egy lepukkant lepratelep, lehet akármilyen nagy szaktekintély ott mindenki. Sajnos az utóbbi években rá kellett jönnünk, hogy ha emberhez méltó ellátást akarunk, és mindezt időben, akkor zsebbe kell nyúlni. És igen, inkább fizetünk, csak haladjunk.

Nagy levegő, megtettük az első lépést. :)

Gondolkodtam, hogy mi legyen a családjainkkal, aztán arra jutottam, hogy ezt most nem fogjuk elmesélni. Egyrészt mert nekünk is épp elég lesz majd megbirkózni vele, másrészt nem akarom kitenni magam annak, hogy akár naponta jöjjenek a hogy vagytok kérdések, és hogy be kelljen számolnom minden egyes történésről, mert a szülők kíváncsiak. Persze nem rosszindulatúan, csak úgy, aggódóan, izgulnak miattunk. De ez sokszor túl sok. Így marad a hallgatás, és majd ha lesz értelme, eredménye, akkor mesélünk.

Még ízlelgetem: február 19, fél kettőre menni...    Juhúúú, megyünk!!! :) :) :

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése