Tavaly jutott először eszembe, hogy ha más nem, ez is egy megoldás. A lombik nálunk nem játszik, mert nem a teherbeeséssel van baj, hanem a megtartással. Sokat beszélgettünk róla, és abban maradtunk, hogy ha idén januárig nem történik semmi, jelentkezünk örökbefogadó szülőnek.
Nem jött a várt baba, pontosabban jött, de ment is, így február 5-én bekerültünk a TEGYESZ rendszerébe, várólistára. Túl vagyunk a tortúra nagy részén, erre egy hét is kevés lenne, mire elmesélném, úgyhogy annyi biztos, hogy már csak az alkalmassági határozatra várunk :)
Ha nem lehet vér szerinti babánk, akkor egy örökbefogadottat fogunk sajátként szeretni. Nem volt könnyű döntés, de ami biztos, hogy a várakozás eredményes, hiszen így látjuk az út végét, még ha hosszú is, viszont azt nem tudjuk, hogy lehet-e vér szerinti gyerekünk.
Tényleg nehéz, nagy teher ez, és a környezetünkben sokan nem értik, még olyanok sem, akinek a szűk családjában volt örökbefogadás, de ezt nem lehet elmagyarázni, ezt érezni kell.
A felkészítő tanfolyam végére mi úgy éreztük, hogy nem lesz szükség rá, és biztos lesz vér szerinti gyerekünk, de ettől még ezt a lehetőséget megtartjuk magunknak. És ami sokkal szörnyűbb, hogy vannak sokkal rosszabb helyzetben lévő párok, mint mi, ezért hálásnak kell lennünk, amiért nekünk igazából nem is olyan rossz.
Ettől még folytatjuk a harcot, nem adjuk fel a reményt, hogy kismama-kispapa leszünk, szülni megyünk, és babázunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése