Visszatekintés #1 - az első hónapok

2011. júliustól vágtunk bele a babaprojektbe. Akkor már egy éve nem szedtem a fogamzásgátlót, úgy gondoltam, annyi idő elég lesz, hogy a szervezetem megszabaduljon a bevitt vacakoktól. Már nagyon vágytam arra, hogy teljes család legyünk, és minden gólyahír megviselt, főleg miután eltelt néhány sikertelen hónap. Minden hónap végén kiborultam, nem értettem, így egy idő után orvost kellett keresnem. Legyen közel, ne kelljen heteket várnom egy időpontra, valaki ismerje, ezek voltak a fontos dolgok. A feltételeknek megfelelt egy doki a közeli kisvárosban. Bejelentkeztem, beszéltem vele, kedves volt, első körben elküldte a férjemet egy spermavizsgálatra (minden tökéletes), majd kiírta a régi protokoll szerint a Clostilbegyt-et. Ha visszamehetnék az időben, ezt soha többé nem szedném be. Peteérésem nem volt, ettől reméltük. Az eredmény viszont minden Closti kúra alatt totális kiborulás, sírógörcs, feszültség, és nulla eredmény. A harmadik adagot a férjem már nem engedte beszedni.

Gyanús volt, hogy valami nem stimmel. Peteérés továbbra sem volt, a ciklusom minden volt, csak normális nem, én pedig egyre csúsztam lejjebb.

Egy facebook csoportban valaki mesélt, hogy egy év alatt 40 kilót fogyott. Én is kövér voltam, a 163 centimhez 78 kiló, ez rengeteg. Rákérdeztem hogyan csinálta, hogy megpróbálhassam, ez volt a válasz: "Legyen inzulinrezisztenciád, és kezdjék el kezelni."  Persze nem kívánta, de szöget ütött a fejembe, kutatni kezdtem a témában. Minden összevágott. A minden küzdelem elleni hízás, az éhségrohamok, a rendszertelen ciklus, a gonosz szőrszálak, a pattanások, a meddőség. Mivel a doki semmit nem említett, a saját szakállamra (és pénztárcámból) elmentem laborba egy terheléses inzulin- és vércukorvizsgálatra. Mire megkaptam az eredményt, már tisztában voltam azzal, hogy mit kéne látnom, és tisztán látszott, hogy baj van. Megmutattam a nőgyógyásznak, nem értette, soha nem is hallott róla, annyit mondott, hogy megkérdezi a kórházban, aztán felhív. Ő azóta is hív, én pedig akkor voltam nála utoljára...
Elvittem a háziorvosnak is, aki ránézett, és közölte, hogy azzal minden rendben. Ekkor februárt írtunk, én pedig felhívtam a körzeti endokrinológiát időpontért. Júliusra kaptam, ezért mindjárt a Mens Mentis volt a következő lépés. Időpont volt két héten belül nagyjából, Breyer Helga doktornőhöz (akinek imába foglaltam a nevét). Fura lehet, de azért szorítottam, hogy IR-em legyen, mert azzal már lehet kezdeni valamit.

Igazam lett. A diagnózis kifejezett IR. Azonnal hármas kezelés, 3x500 mg Meforal, mozgás, 160 g ch diéta. Akkor már két hete diétáztam, két kilótól szabadultam meg, így a diétás tanácsadásra nem volt szükség.
Volt még pár hormonvizsgálat, megkaptam az útravalómat, és mehettem.

Eltelt pár hét, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy késik. A 34. napon teszteltem, pozitívat. El sem hittük, hogy sikerült, babánk lesz!

No és innen indult a kálvária legnehezebb része.